Egy rosszul működő alkalmazás nem pusztán a felhasználói élményt rombolja, hanem negatívan befolyásolja a cég megítélését, hírnevét és nem utolsó sorban komoly anyagi veszteségekkel is járhat. Az alábbiakban bemutatjuk azt az 5+1 leggyakoribb tesztelési hibát, amit érdemes elkerülni – és persze megoldást is adunk rájuk.
Miért fontos a szoftvertesztelés?
A szoftvertesztelés a fejlesztési folyamat egyik legkritikusabb része, mégis sokszor esik áldozatul a kapkodásnak, a megszokásnak vagy épp a tapasztalat hiányának. A hibák nemcsak a kódban, hanem magában a tesztelési folyamatban is előfordulhatnak. Ezek közül néhány látszólag apró hiba is elegendő lehet ahhoz, hogy a végfelhasználók nem megfelelően működő, használhatatlan, vagy épp biztonsági szempontból kockázatos szoftverrel találkozzanak.
1. Csak manuális tesztelés, automatizálás kihagyása
A manuális tesztelés továbbra is elengedhetetlen eszköz, viszont gyakori hiba e módszer dominanciája a tesztelési folyamatokban. Ha kizárólag manuális teszteléssel dolgozunk, könnyen elmaradhatnak az ismétlődő, nagy volumenű ellenőrzések. Ráadásul ez a megközelítés időigényes és hajlamos az emberi hibákra.
Megoldás: Érdemes már a fejlesztés korai szakaszában automatizált teszteket írni a legfontosabb funkcionalitásokra. Használj megfelelő eszközöket, és gondoskodj arról, hogy a tesztek karbantarthatóak és naprakészek maradjanak. A manuális tesztelésből származó lefedettségi adatok szintén pontosan nyomon követhetők lehetnek a TestNavigator segítségével, így az összes tesztelési aktivitás átláthatóan integrálható a fejlesztési folyamattal. A rendszer valós idejű visszajelzést, tudatos tesztprioritást és kockázatcsökkentést biztosít — ezzel segítve, hogy a szoftver stabil és üzletileg megbízható maradjon.
2. Lefedettségi illúzió – valós ellenőrzés nélkül
Gyakori tévhit, hogy a magas tesztlefedettségi arány önmagában a tesztelés minőségének biztosítéka – pedig a számok könnyen félrevezethetnek. Lefedettségi adatok nélkül a tesztelés gyakorlatilag vaktában zajlik, de önmagukban a százalékos értékek sem mondják meg, hogy a valóban kritikus kódrészek tesztelése megtörtént-e. A cél nem pusztán a mérés, hanem az adatalapú döntéshozatal – ha rendelkezésre állnak a pontos adatok, érdemes ezekre támaszkodni a tesztelési és kiadási döntések során.
Megoldás: Ebben nyújt segítséget a TestNavigator, amely nemcsak valós idejű tesztlefedettségi információkat biztosít, hanem aktívan támogatja a teszteset priorizálást és optimalizálja a tesztelési folyamatokat. Interaktív, folyamatosan frissülő adatokkal segíti a fejlesztő és tesztelő csapatokat abban, hogy az erőforrásaikat maximálisan kihasználják – azokra a kódrészekre, amelyek friss módosításokat tartalmaznak, üzletileg kritikusak, vagy korábban hibákat okoztak. Így nemcsak időt és kapacitást spórol, hanem segít megelőzni a későn észlelt, költséges hibákat is.
3. Rosszul vagy hiányosan dokumentált hibák
Ha a hibákat nem írjuk le érthetően, vagy nem mellékelünk megfelelő képernyőképet, leírást, logot, akkor az nagyban lassítja és nehezíti a hibák kijavítását. Ez rengeteg időt vesz igénybe és feszültséget szül. Továbbá a nem megfelelő dokumentáció eredménye lehet az is, hogy a kódváltozások hatása nem átlátható a megrendelő vagy a vezetőség számára – például nem egyértelmű, milyen funkciókat érintenek, lehetnek-e nem várt működés, vagy egyszerűen hiányos a release note.
Megoldás: A hibajelentéseid egységesek legyenek, amely tartalmazzák a szükséges adatokat: verziószám, eszköz, környezet, lépések a reprodukcióhoz, elvárt viselkedés, aktuális eredmény, képernyőkép vagy videó. Minél részletesebb a hiba leírása, annál gyorsabb a javítás.
4. Szélsőséges vagy ritka esetek hiánya
A tesztelés gyakran kizárólag a ideális esetekre – vagyis a várható forgatókönyvekre – koncentrál. Pedig a szoftverhibák gyakran nem a jól kiszámítható szituációkban jelennek meg, hanem a ritkább, szélsőséges helyzetekben. Nem mellesleg a valódi felhasználók sem mindig viselkednek kiszámíthatóan. Ilyen szélsőséges esetek lehetnek a hibás bemenetek (pl. érvénytelen dátum), túlcsordulások, hálózati szakadások vagy éppen az aszinkron műveletek közötti versenyhelyzetek. Például egy felhasználó érvénytelen dátumformátumot ad meg a keresőben, mire az alkalmazás összeomlik. Ez a hiba kimaradt a tesztelésből, mert nem számítottak rá – pedig valós és veszélyes probléma.
Megoldás: Az olyan technikák, mint az ekvivalenciaosztály-alapú tesztelés, a határelemzés vagy a fuzz tesztelés segítenek feltárni azokat a rejtett hibákat, amelyek a hétköznapi használat során nem bukkannának fel. Ezekkel a módszerekkel már a fejlesztés alatt megelőzheted azokat a problémákat, amelyek az éles környezetben komoly hibákhoz vagy kiesésekhez vezetnének.
5. Tesztesetek rossz priorizálása
Ha minden egyformán fontos, akkor semmi sem fontos igazán – ez igaz a tesztekre is. Teljes tesztlefedettséget minden egyes módosítás után elvárni nagy rendszerek esetén idő- és költségszempontból sem reális. Éppen ezért a tesztek kiválasztását nem érdemes megérzésekre bízni: sokkal hatékonyabb, ha adatvezérelt módon döntünk. Így biztosabban fókuszálhatunk azokra a területekre, amelyeket a változások valóban érintenek. Ezt támasztja alá egy 2018-as átfogó tanulmány is, amely szerint a tesztek hatékony priorizálása – különösen regressziós tesztelés során – kulcsfontosságú a hibák gyors felismerésében és az erőforrások optimalizálásában.
Megoldás: Alakíts ki egy tesztelési prioritási rendszert. A TestNavigator javaslatot tesz arra, mely teszteseteket érdemes futtatni egy kiadás előtt. A TA Score tesztszelekciós algoritmus arra lett tervezve, hogy egy kiterjedt tesztkészletből intelligensen kiszűrje azokat a teszteseteket, amelyek valóban relevánsak a legutóbbi kódmódosítások által érintett funkciók szempontjából. Így a tesztelés gyorsabb, célzottabb és költséghatékonyabb lehet – anélkül, hogy kompromisszumot kötnél a minőség rovására.
+1. Felhasználói visszajelzések figyelmen kívül hagyása
A valódi felhasználók tapasztalatai aranyat érnek – mégis sok tesztelési folyamat teljesen elszigetelten működik a végfelhasználóktól és nem fordítanak elég figyelmet ezekre a visszajelzésekre. Pedig éppen ők azok, akik más szemmel nézik a rendszert, és olyan hibákra is rámutatnak, amikre a tesztelők nem gondolnak.
Megoldás: Integrálj visszajelzési csatornákat (pl. in-app visszajelzési lehetőségek, értékelések). Ezeket rendszeresen elemezd, és azonosítsd az ismétlődő problémákat. Ezeket a visszajelzéseket használd inputként a következő tesztelési ciklusban.
Okos tesztelés, jobb szoftver, elégedettebb felhasználó
A szoftvertesztelés nem csak egy kötelező lépés a fejlesztési folyamat során – sokkal inkább egy stratégiai eszköz, amellyel megelőzhető a hibák többsége, és javítható a felhasználói élmény. A fent felsorolt szempontok figyelembevételével időt és energiát spórolhatsz meg mind a csapatodnak, mind magadnak és legfőképp értéket teremthetsz a felhasználóidnak.