
Több mint egy százalékos érték
A szoftverfejlesztés során kulcsfontosságú, hogy biztosítsuk a kód megbízhatóságát és stabilitását. Minél magasabb a tesztlefedettségi szint, annál kisebb az esélye a rejtett hibák megjelenésének. De hogy mit is jelent ez pontosan és miért olyan fontos mérni? Ebben a cikkben bemutatjuk a legfontosabb technikákat, a felmerülő kihívásokat, és hogy hogyan segíthet mindebben a TestNavigator.
Mi is az a kódlefedettség és miért fontos azt mérni?
A tesztek által lefedett kódrészek aránya, azaz megmutatja, hogy tesztjeink a kódbázis mekkora részét, illetve az előző mért verzióhoz képest végrehajtott módosítások hány százalékát érintették. Valamint pontosan beazonosíthatóak azok a részek is, amelyeket egyáltalán nem teszteltek.
A rendszeres tesztlefedettség-mérés lehetővé teszi a tesztelési hatékonyság folyamatos nyomon követését továbbá segít időben észrevenni, ha egy új fejlesztés kimarad a tesztelésből. A Testnavigator ebben különösen hasznos, mert a tesztelők által ténylegesen lefedett működő rendszert méri – nem csak a fejlesztői környezet elméleti állapotát. További előnye, hogy a hibák még élesítés előtt kiszűrhetők, így nem a felhasználónál, hanem tesztelés közben derülnek ki – elkerülve a vészhelyzeti javításokat és a kellemetlen utólagos költségeket. Emellett a tesztelés célzottabbá és átláthatóbbá válik ugyanis nemcsak az derül ki, hogy futottak-e tesztek, hanem az is, hogy valóban lefedték-e az alkalmazás kritikus részeit. A fejlesztési folyamat átláthatósága szintén javul: a tesztlefedettségi riportokból egy pillantással látható, hol vannak hiányosságok, és mely területek igényelnek még tesztelést.
Leggyakoribb mérési technikák
A kódunk lefedettségét többféle szinten is mérhetjük. Ezek segítenek eltérő nézőpontokból megérteni, hogy a szoftverünk mely részeit érintették ténylegesen a tesztjeink. A sorlefedettség (line coverage) azt mutatja meg, hogy a kód hány százaléka futott le a tesztek végrehajtása során. Például ha egy fájlban 100 sornyi kód van, és ebből 75 sort hajtottak végre legalább egyszer, akkor 75%-os sorlefedettségről beszélünk. Az ág- vagy branch coverage azt méri, hogy a feltételes elágazások (pl. if- feltétel "igen" és "nem" esetei) mindegyike végrehajtásra került-e legalább egyszer. Ez azért fontos, mert gyakran hibák rejtőznek az egyik ágban, amelyet egy szimpla lefedettség nem mutatna meg. Végül pedig a függvény (metódus) szintű lefedettség segítségével látható, hogy a kódban található függvények (metódusok) közül hányat hívtak meg a tesztek. Ez segít felmérni, hogy a program logikai egységei valóban aktívak voltak-e a tesztelés során, vagy kimaradtak.
Kihívások a kódlefedettség mérésében
Nagy kódbázisok esetén különösen nehéz pontos képet kapni arról, mely kódrészeket fedték le ténylegesen a tesztek. Bár a különböző lefedettségi eszközök hasonló technikai megoldásokat alkalmaznak, lényeges különbség, hogy azokat a forráskód szintjén, vagy a már működő rendszer viselkedése alapján használják: ez alapjaiban befolyásolja a kapott információk értelmét és hasznosíthatóságát. A fejlesztői eszközökkel végzett tesztlefedettségi mérések könnyen beépíthetők a CI/CD folyamatokba, és általában teljesen automatizálhatók. Más a helyzet akkor, ha nem a forráskód statikus elemzése a cél, hanem az, hogy valójában mi lett letesztelve egy már futó, működő rendszerben. Ez a megközelítés eltérő technikai megoldást kíván, gyakran manuális lépésekkel is jár, ugyanakkor sokkal valóságosabb képet ad a rendszer tényleges állapotáról..
Miben segít a TestNavigator? (TN versenyelőnyei)
A TestNavigator nem csupán egy hagyományos lefedettség mérő eszköz: valós idejű támogatást és visszajelzést nyújt a tesztelés során. A rendszer választhatóan metódus- vagy ágszinten automatikusan méri a kódlefedettséget és vizuálisan jól értelmezhető formában mutatja meg, hol maradtak még tesztelési hiányosságok.
Hatékony teszteset priorizálás
A rendszer különlegessége, hogy egy innovatív tesztszelekciós algoritmus alapján javaslatot tesz, mely teszteseteket szükséges futtatni egy kiadás előtt. A TA Score tesztszelekciós algoritmus célja, hogy egy nagy tesztkészletből kiválassza azokat a teszteket, amelyek valóban szükségesek a kódmódosítások által érintett funkciók ellenőrzéséhez. De miért is van erre szükség? Teljes lefedettséget minden változtatás után egyszerűen nem lehet biztosítani, nagy rendszereknél ez időben és költségben is irreális kérés. Ezért érdemes a tesztek kiválasztását nem megérzésre, hanem konkrét adatokra alapozni: így biztosabban lefedjük a fontos változásokat. Gyakori probléma, hogy a kódváltozások hatása nem átlátható az üzlet vagy a vezetőség számára – például nem egyértelmű, milyen funkciókat érintenek, lehetnek-e nem várt mellékhatások, vagy egyszerűen hiányos a release note. Ez megnehezíti a visszacsatolást, és növeli a tesztelés költségeit. Másrészt, minden teszt prioritása eltérő – nem mindegyik bír ugyanakkora jelentőséggel. Az algoritmus nem csak a szükséges tesztek kijelölésében segít, hanem a prioritási sorrend felállításában is. Összességében, egy jól megválasztott szelekciós stratégia jelentős idő- és költségmegtakarítást eredményezhet. A Test Advisor Score tehát a kódban bekövetkezett módosítások és a kód bonyolultságának figyelembevételével támogatja a tesztelési folyamat hatékonyabbá tételét, ezáltal hozzájárul a szoftverminőség növeléséhez.
Adatalapú döntéstámogatás a releasek előtt
A kódlefedettség kulcsfontosságú tényező a Go/No-Go döntések meghozatalában, azaz abban, hogy egy szoftververzió készen áll-e a kiadásra. Ez a mutató azt jelzi, hogy a forráskód mekkora részét fedték le a tesztekkel. Általában százalékos formában jelenik meg: minél magasabb ez az érték, annál nagyobb mértékben fedték le a tesztelők a kódrészeket.
A TestNavigator használatával pontosan meghatározható, mennyire lett alaposan letesztelve egy adott szoftververzió a kiadás előtt. A rendszer egyértelmű százalékos értékekkel jelzi a teszteltségi szintet és feltárja azokat a kódrészeket, amelyeket a tesztek nem érintettek. Ez alapján pontosabban felmérhető a kiadással járó kockázat. A TestNavigator így nemcsak a tesztelőket és a fejlesztőket, hanem az üzleti döntéshozókat is támogatja abban, hogy átlátható, adatvezérelt döntéseket hozzanak szoftverkiadások során.
Kódlefedettség ≠ minőség
A kódlefedettség mérése a modern szoftverfejlesztés egyik legfontosabb eszköze, de a mérés önmagában nem elegendő, hiszen a magas kódfedettség nem jelent automatikusan magas minőséget. Lefedettségi adatok nélkül a tesztelési folyamatok vaktában zajlanak, amely megnöveli a hibák, instabilitások esélyét. A TestNavigator nem pusztán méri a kódlefedettséget hanem valós idejű támogatást, teszteset-priorizálást és optimalizálási javaslatokat nyújt. Ez lehetővé teszi a tudatos, adatvezérelt tesztelést, így minimalizálja a felesleges futtatásokat és maximalizálja a hatékonyságot. Statikus jelentések helyett a TestNavigator interaktív és folyamatosan frissülő lefedettségi információval támogatja a fejlesztő és tesztelő csapatokat.